Mit jelent a savgerinc?
Borleírásokban, palackok hátcímkéin vagy blogok hasábjain rendszeresen belefuthatunk meghökkentő boros szakkifejezésekbe. Egyesek nevetségesen túlzónak tűnhetnek, némelyik ki sem látszik a barokkos költői eszközökből, és vannak, amiknek a jelentése földi halandóként megfejthetetlennek tűnik.
Ilyen az is, amikor "savgerincről" beszél valaki. Például: "Friss ízekkel és lendületes savgerinccel rendelkező bor."
Hogy értsük ezt?
Szögezzük le: a bornak nincs gerince. Savtartalma, az van. Ennek jó részét a szőlőből származó gyümölcssavak teszik ki, úgymint: borkősav, citromsav, almasav. Más részük az erjedés vagy a bor érlelése közben lejátszódó folyamatok során jön létre, ilyen a tejsav, az ecetsav vagy a borostyánkősav. Az egészből az a lényeg, hogy ha nincs elég sav egy borban, émelyítőnek, silánynak, túl lágynak fogjuk érezni. Megfelelő savtartalommal viszont frissnek, üdének.
Hogy jön ez a gerinchez? Sehogy. Legfeljebb többszörös logikai ugrásokon keresztül. Mindannyian tapasztaltuk, hogy mi a különbség az épphogy érett és a túlérett gyümölcs között. Az épphogy érett gyümölcs savasabb és keményebb. A túlérett gyümölcs kevésbé savas és puha. Ezt a párhuzamot a borokra is ráhúzta a köznyelv, és a savas példányokat "keménynek", a nem savasakat pedig "lágynak" kezdte hívni.
Szögezzük le: a bornak nincs gerince. Savtartalma, az van. Ennek jó részét a szőlőből származó gyümölcssavak teszik ki, úgymint: borkősav, citromsav, almasav. Más részük az erjedés vagy a bor érlelése közben lejátszódó folyamatok során jön létre, ilyen a tejsav, az ecetsav vagy a borostyánkősav. Az egészből az a lényeg, hogy ha nincs elég sav egy borban, émelyítőnek, silánynak, túl lágynak fogjuk érezni. Megfelelő savtartalommal viszont frissnek, üdének.
Hogy jön ez a gerinchez? Sehogy. Legfeljebb többszörös logikai ugrásokon keresztül. Mindannyian tapasztaltuk, hogy mi a különbség az épphogy érett és a túlérett gyümölcs között. Az épphogy érett gyümölcs savasabb és keményebb. A túlérett gyümölcs kevésbé savas és puha. Ezt a párhuzamot a borokra is ráhúzta a köznyelv, és a savas példányokat "keménynek", a nem savasakat pedig "lágynak" kezdte hívni.