Nyári Ödön borász interjú
Mióta foglalkozik borokkal, borkészítéssel? Honnan a borok szeretete?
A borkészítéssel édesapám kezdett el foglalkozni 1978-ban. Akkor vette azt a szőlőt, ami most a Nyári Pince központi helye. Akkoriban voltam egyetemista és kezdtem segíteni neki a szőlőmunkában, illetve a pincemunkában. Ekkor kezdtem el borral foglalkozni. 1995-től készítem egyedül a borokat, a 1996-os volt az első önálló évjáratom. Én úgy kerültem a borral kapcsolatba, hogy miközben Pomázon megvolt a pékségem, Édesapámnak 60 év felett már nehezére esett a munka és megkérdezte a gyerekeitől, hogy ki lesz az, aki továbbviszi ezt a kis birtokot. Ugyanis, ha nincs jelentkező a 4 testvér közül, akkor inkább adjuk el. Persze ahogy mondta, lehetett hallani a hangján, hogy nem ezt szeretné. A pékségem akkor nagyon jól ment, így volt lehetőségem kivásárolni a testvéreimtől az örökösödési részt. Akkor és így kezdtem el borral foglalkozni. Felújítottuk a pincét, építettem egy nagyobbat. Így kezdődött hát a borászkodásom, ami annak idején inkább egy szükséges dolog volt, azért, hogy édesapának az akaratát teljesítsem; de ha én valamibe belekezdek, akkor azt szeretem jól csinálni, ezért egyre jobban belevetettem magam a borászatba.
Ezek szerint tulajdonképpen a gyakorlattal, a tapasztalatokkal szerezte meg a borásztudás is?
Eredetileg élelmiszerkémiát tanultam a Műszaki Egyetemen végeztem, úgyhogy az alap képzésem megvolt, de a gyakorlatban nagyon sok tapasztalatot szereztem, ami az elméleti tudás mellett, a gyakorlati tudást is megadta.
A lánya, Emese már borásznak tanult?
Ő Kertészmérnöknek tanult, Kecskeméten végzett, úgyhogy ő fogja tovább vinni a borászatot.
Emlékszik-e milyen élmény volt, amikor először kóstolt bort?
Édesapa agrármérnök volt. Keszthelyen végzett, ahol elég sok egyetemi társának és ismerősének volt szőlője a Szent György-hegyen és onnan gyakran hozott karácsonyra borokat. Az első élményem, amikor borral találkoztam, az nem volt a legjobb, mert többet ittunk a kelleténél. Én úgy gondolom, hogy a bornak a szeretetéhez egy bizonyos időnek el kell telnie az ember életében, mert egyetem alatt is boroztunk, de ott még nem a borok szeretete, hanem inkább a hatása miatt. Őszintén szólva elég gyakran estem ebbe a hibába az egyetem alatt. Amikor a szőlővel, borral kezdtem el foglalkozni, akkor éreztem rá a bornak a szépségére.
Mi a hitvallása a borkészítés során?
A legfontosabb a tisztaság és a fegyelem. Ha ez be van tartva, a többi jön magától. Én azt szoktam mondani magamról, amikor kérdezik, hogy hogy készítem a bort: ösztönösen. Én nem vagyok borász, én nem tanultam borászatot az egyetemen. Én azt tartom borásznak, aki ezt tanulta és borász végzettsége van. Nekem nincs ilyen végzettségem, tehát én nem vagyok borász. Azt szoktam mondani – és ezt sem én találtam ki – még Tiffán Zsolt mondta, hogy borosgazda vagyok.
Milyen bort iszik legszívesebben itthon, vagy amikor külföldön van?
Hogy itthon milyen bort iszok, az alkalmanként változik, időjárástól, hangulattól, tehát sok mindentől függ, ezért erre nem nagyon tudok válaszolni. Ha az lenne a kérdés, hogy melyik a kedvenc szőlőfajtám, akkor az az Olaszrizling. Hogy külföldön milyen bort iszok szívesen…?! Én nagyon ritkán járok külföldre, mondhatnám, hogy fiatalkoromban voltam utoljára, de ha külföldi borokról van szó, akkor ami engem nagyon megfogott, az Új-Zélandi Sauvignon Blanc.
Más borászok borait is fogyasztja?
Természetesen szoktuk kóstolni egymás borait a hegyen, de természetesen más borvidékről is szívesen kóstolok, Szekszárdból, Villányból, Egerből.
Vörösbort is?
Vörösbort is, bár azt kevésbé. Lehet, hogy ez most csúnya lesz, amit mondok, de nekem nagyon egysíkúak. Egyszer voltam egy nagyon neves villányi borásznál, még akkor volt egy bor nagykereskedésem Szombathelyen, és ott - hogy kiválasszuk azokat a borokat, amiket a következő évben forgalmazni fogunk – kóstoltunk 10-12 féle vörösbort, de az 5. után már elvesztettem a fonalat, ami a fehérrel pedig nem igy van.
Milyen trendeket és változásokat lát az utóbbi időkben a borfogyasztási szokásokban?
Ha attól az időszaktól nézzük, amikor én elkezdtem borokkal foglalkozni, akkor az édestől a száraz, a vöröstől a fehér és az illatos fajták – főleg a fiatalok körében – jönnek. Az utóbbi pár évben nagyon szépen fejlődnek a borfogyasztásban, illetve a bor szeretetében a fiatalok is. Egyre inkább a hordós érlelést és a testesebb fehér borokat is kedvelik és választják. Elég széles a szortimentünk. Az illatos fehértől egészen az „aszúig” minden van nálunk.
Hatással van-e a borfogyasztási trendek változása az ültetvény-szerkezetetekre ill. a borválasztékotokra?
Úgy gondolom, mi olyan kis pincészet vagyunk, hogy nekünk ezeket a változásokat nem kell követni. Én úgy vélem, ha valaki odajön a Nyári Pincéhez, akkor az azért jön oda, mert a Nyári Pince a borait szereti. Ha idegen és most van nálunk előszőr, akkor el kell fogadnia, hogy mi ilyen borokkal tudunk szolgálni. Akinek tetszik, az holnap is fog jönni, holnapután is, akinek nem tetszik, az pedig keres magának egy másik borászatot. Nem hagyjuk magunkat befolyásolni a külső divat által.
Mire és milyen elismerésekre a legbüszkébb?
Tárgyi tekintetben arra, hogy ezt a pincét sikerült felépítenem, létrehoznom, üzemeltetnem és hogy van mit a gyerekemnek, gyerekeimnek átadni. Az elismerés az pedig a mindennapoknak az elismerése, amit a vásárlóktól kapok, ha kapok. Általában szoktam.
Mit mondana, melyik a legjobb bora?
Ezt gyakran kérdezik és erre ezért tudom a választ. Erre mindig visszaszoktam kérdezni, ha több gyereke van, önnek melyik a legkedvesebb gyereke? Nem lehet erre válaszolni.
Milyen személyes céljai vannak 2023-ra?
Célkitűzések mindig vannak. A jelenlegi üzletkört megtartani, illetve bővíteni, ez a legfontosabb. Nem tudom ez a háborús helyzet mit fog hozni, de sok jót nem remélek. Ami a beruházásokat illeti, szeretnék egy új prést venni, egy másik tartalék prést, ezzel a technológiával a must minőségét lehetne javítani, így még jobb minőségű borokat lehetne előállítani. Ezek a konkrét célok, aztán hogy ebből mi fog megvalósulni, az már csak rajtam múlik, meg a környezetemen.
Miből, milyen borászaton kívüli tevékenységből merít erőt ebben a gyorsan változó világban?
A borászaton kívüli tevékenységem a ház körül, a pince körül, a kertészkedés, a rendrakás, fabrikálás, a szabad levegő, a séta, a madarak vagy épp a szarvas bőgés hallgatása, a természet. Ilyen apró dolgokból. Amikor dolgozom, bármit csinálok, akár ások, akár gereblyézek, kerti munkát végzek, hallgatom a madarakat. Én soha nem szoktam telefonon zenét hallgatni, néha estefelé igen, de a napközbeni erdei zene amit igazán szeretek.
Hogyan került a Borhálóhoz?
A Borhálóhoz úgy kerültem, hogy van minden évben egy badacsonyi rendezvény, ahol a Borháló képviselője kóstolta a borainkat, ezek után ő keresett meg minket. Röviden így kerültem a Borhálóhoz.
Ki viszi tovább a családban a bor szeretetét?
A bor szeretetét mindannyian visszük tovább, de hogy a borászatot ki fogja, azt már régebb óta tudom, hogy a kisebbik lányom, Emese. Ő már több, mint 10 éve nálunk dolgozik és ez nekem nagy öröm, mert azt szoktam mondani, hogy ha nem lenne, aki tovább vinné a borászatot, akkor ez egy nagyon szép és drága hobbi lenne, de így van értelme igazán az eddigi munkámnak.
Az Emese Álma bora lesz jövőre?
Emese nagyon szeretné, én is szeretném, úgyhogy elképzelhető, hogy összejön. Ez attól függ, hogy Emese mennyire tud bekapcsolódni a munkába. Az Emese Álma egy 3 borból álló cuvée, ezt mindig ő állítja össze, méri ki a 3 borból a megfelelő arányt, csinál egy próbaházasítást és annak alapján készíti el a végleges változatot.
Ha megszületik bor, akkor ez egy limitált darabszámú, csak a pincészetnél kapható tétel lesz, vagy lesz olyan mennyiség, hogy esetleg a Borhálóban is kapható legyen?
Erről Emesét kellene megkérdezni, de szerintem mivel a 2022-es évjárat mennyiségeit tudom, elképzelhető, hogy ez még limitált lesz. Sajnos a Kéknyelűt nagyrészt a madaraknak termeltük, közel a felét megették a seregélyek. 30-40 mázsa helyett lett 15 mázsát tudtunk szüretelni.