30 éve Villányban: Günzer Tamás Pincészetének története
Édesapjától kapott 0,3 hektáros birtokon kezdte 30 éve, mára 70 hektáron termeszt szőlőt és készíti sokszorosan díjazott kiváló borait a Villányi Borvidéken Günzer Tamás. Tavaly karácsonykor készült interjúnkból megtudhatod, hogyan jutott idáig és mik a tervei a jövőre nézve.
Bár még “csak” 30 éves a pincészetetek, már a villányi nagyokkal, akár több generációs borászatokkal együtt emlegetik nevedet. Honnan indultál, és hogyan jutottál el idáig?
Édesapámnak annak idején egy fél hektáros kis földje volt Palkonyán, ott termesztett szőlőt főállása mellett szabadidejében. Ebből elég bor készült a családnak, meg hogy a környéken némelyik kocsmárosnak szállítson belőle – és hogy bennem elültesse a szőlő és borkészítés iránti vonzódás első magjait. Bár alapvetően nem ebbe az irányba indultam el (a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán végeztem), 1991-ben a diplomaosztómra édesapám meglepett egy 0,3 hektáros kis szőlővel: „fiam tied a munka, tied a bevétel”. Ez volt a Jammertál-dűlő, mely éppen ezért máig a szívemhez legközelebb álló ültetvényünk és mai napig én gondozom, metszem.
A birtokon egy picike döngölt agyag pince volt csak, áram és víz nélkül – eleinte gyertyával világítottunk a sötétben, vízért pedig a közkútra kellett lemenni –, ezen a nehezített terepen készült el első borom. Mivel az általános iskola után rögtön kollégista lettem, a közép és felsőoktatás alatt is csak kevés időt töltöttem otthon, így nem igazán volt se tudásom, se tapasztalatom, hogy hogyan is kell ténylegesen bort készíteni. Így hát, amikor elkezdtem az első boromat elkészíteni, mindent könyvből és a helyi öregek tanácsai alapján csináltam. Bíztam a tudásukban, ezért amikor azt mondták, a jó oportót 4 óránként le kell csömöszölni, én szigorúan 4 óránként ott voltam a pincében – bizony, az éjszaka közepén is, 4 óránként keltem hozzá, mint egy édesanya a gyermekéhez. De meg is érte a fáradozást: rögtön ez az első borom aranyérmes lett a Villányi Borversenyen, mai napig itt lóg a falon bekeretezve az oklevele.
Később azért természetesen egy borász képzést is elvégeztem, számos kapcsolódó szakképesítést is szereztem, és azóta is folyamatosan gyűjtöm a tudást mindenhonnan.
Az első tíz évben, ahogy édesapámnál is láttam, a borászat mellett végig volt egy főállásom: az eredeti szakmámban dolgozva állattenyésztéssel foglalkoztam, a bor csak extra volt. Eleinte én is csak lédig árultam a boraimat: Kaposvárra vittem egy nagy kocsmárosnak, akitől kimérve otthonra is meg lehetett venni. Ebből a bevételt rögtön be is forgattam újabb területekbe. 
Tíz év múlva így már 4,5 hektárnyi ültetvényem volt. Etájt, 2002-ben történt, hogy a Pannon Bormustrára benevezett 2000-es Cabernet Sauvignonom Magyarország csúcsbora lett: a vörösborok közül a legmagasabb pontszámot kapta, és majdnem az abszolút első helyezést is megszerezte. Ez volt az első, hogy meginogni látszott az aszúk töretlen uralma, és bár végül csak aszú nyert abban az évben is, éppen, hogy lemaradtam róla – a borakadémiáról még külön gratuláltak is hozzá. Ekkor döntöttem úgy, hogy ha én ilyen bort tudok csinálni, itt az ideje, 
hogy főállásban ezzel foglalkozzak.
Természetesen ez az oklevél is felkerült a '91-es aranyérem és sok másik díjunk mellé, melyekből mára annyi van, hogy nincs is több hely a falon, úgyhogy már legfeljebb csak a nagyobb eredményeket rakjuk ki.
Mit mondanál, melyik a legjobb borod?
Pincészetünk legkimagaslóbb prémium vörösbora a Bocor Grandior Merlot: egy különleges technológiával készülő, igen magas beltartalmú, nagyon sok élvezeti értékű, illatban, zamatban rendkívül gazdag bor.
Ezen kívül 2003 óta minden évben elkészítjük másik kiemelkedő minőséget képviselő prestige vörösborunkat, a Mátyás Reserved cuvée-t. Ehhez a cabernet franc szőlőt legidősebb ültetvényünkről, a Jammertál-dűlőről szüreteljük és egy kis merlot-val házasítjuk. Minden évben csakis új hordókban készülhet, és édesapám tiszteletére neveztem el Mátyásnak, hálám jeléül, amiért harminc éve elindított az utamon.
Mi a hitvallásod a borkészítés során?
Pálffy Tamás azt írta rólam egy interjújában, hogy “illatmániás” borász vagyok. Számomra a legfontosabb, hogy hogyan köszön be a pohárban a bor. Célom, levegye az embert a lábáról, már ahogy a pohárba kerül.
Szeretek könnyű borokat de nagy testűeket is készíteni. Úgy vélem borászként alkalmazkodni kell a fogyasztói szokásokhoz, kérelmekhez. Nem lehet folyamatosan ugyanazt csinálni, fejlődni kell az igényekhez. Ha valami nem fogy már, nem keresik, abba kell hagyni. Az a jó borász, aki tud alkalmazkodni a fogyasztói kereslethez. Jók persze a nagy aranyérmes borok, és ha megvan a borásznak egy saját stílusa, de legyen meg a keresztmetszet az átlagos fogyasztó igényeivel.
Hol tartotok most, 30 évvel a kezdetek után?
2002-ben a földterületeink száma 5 hektárra növekedett, s már számos nagykereskedővel is együtt dolgoztunk, 2007-re pedig már 17 hektáron gazdálkodtunk. 2011-ben egy Európai Uniós pályázatnak köszönhetően megépült feldolgozó üzemünk ami további növekedésre adott lehetőséget. Termőterületeink mérete mára 70 hektár és évi 700 ezer palack bort állítunk elő. Van egy vendégházunk is, amit feleségem visz. Sokat segít az irodában is, sok a megrendelés szerencsére, alig győzik.
Nagy örömömre gyermekeim is aktívan részt vesznek a pincészet életében. Lányom, Gina tanulmányai mellett segíti a cég marketing tevékenységét és rendezvényeink szervezését – bár most kicsit visszavonult, egy éves az unokám. Roland fiam a borászati üzem vezetője – én főleg a szőlővel foglalkozom, ő pedig átvette a borászati feladatok nagy részét. Szerencsére szívesen jött, nem is volt kérdés, hogy borásznak fog tanulni. Már kicsiként is ahogy jött haza a suliból, kapta is a gumicsizmát és jött örömmel segíteni. Nem kellett ebbe az irányba hajtani, egyértelmű volt, hogy ezt szeretné csinálni. Több saját bora van már, fiatalos borok előállítására törekszik, amiben megmutathatja saját magát. Ilyen például a Céókettő, ami már aranyéremmel is büszkélkedhet.
Mire vagy a legbüszkébb?
2019-ben az Év Pincészetének választottak minket, ami rendkívül büszke vagyok. Továbbá 2015-ben a SEUCO kongresszusán borászati különdíjat szereztünk, 2021-ben Magyarország legszebb szőlőbirtokának is megválasztottak, és az elmúlt két évben az Év Borásza jelöltek közé is sikerült bekerülnöm.
Büszke vagyok még az Ördögárok túránkra. Mi kezdtük el először a környéken, hogy traktorral felvisszük a vendégeket a dűlőre – két ilyen traktorunk is van, 22 fokos a lejtő, máshogy fel se lehetne szinte jutni. Nagyon szokták élvezni mindig az utat. Felérve bontunk egy palack bort, mesélek Villányról. Azóta többen is elkezdték, jó látni, hogy kezd szokássá válni a környéken.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Földterületeinket nem igazán tervezzük már növelni – Siklós-Harkányban vásároltunk nemrégiben néhány fehéres területet, hogy némileg növeljük még fehérboraink mennyiségét, de a mennyiségi helyett inkább minőségi fejlesztéseken van már a hangsúly. 2017-ben megdupláztuk a feldolgozó üzemünket, éves szinten 700 ezer palack bort rakunk el. Érdekesség, hogy ebből több, mint 200 palack rosé, és a fehérboraink mennyisége is majdnem ugyanennyi. Ennél több bor készítése jelenleg nem célunk.
Sokat erősödött az utóbbi időben a vendéglátás oldalunk, a közeljövőben itt szeretnénk még inkább fejlődni. Nagyon szeretnénk még egy panziót, már tényleg csak az hiányzik. A rosé és fehérborok készítését is azért kezdtük eredetileg, hogy a vendéglátásban teljes legyen a választék. Mi kezdtük el az irsai meghonosítását Villányban, legalább 8 éve készítünk belőle gyöngyöző és csendes bort is. Mára 31 hektáron találni irsait a borvidéken és a villányi védett eredetű borfajták közé is bekerült. A szüret időpontjának eltalálása némi kihívás lehet, de simán lehet Villányban is nagyon jó bort készíteni irsaiból, akármennyire is a vörösborokat kötjük inkább a vidékhez.
Hogyan kerültetek a Borhálóhoz?
Olyan 5-6 éve találni meg nálatok is borainkat, az első tételünk a kínálatotokban ráadásul egy közös alkotásunk volt Krisztiánnal (szerk.: a Borháló alapító igazgatója). Együtt kóstoltuk össze, majdnem rákerült mindkettőnk fényképe is. Opus néven indult, amit azóta megváltoztattunk Primusra, de máig megtalálni a kínálatban, 0,75-ös és 1,5 literes magnum palackos kiszerelésben is.
Kóstold meg a Primust és Tamás többi borát is!