• 2021-02-20
• Írta: admin

---

A Feind Pincészetnél nincsen évszázados hagyománya a borászatnak, tele vannak azonban tudással, lelkesedéssel, kreativitással. A Pincészet vezetését nem olyan rég átvevő Feind Zoltánnal beszélgettünk, hogy honnan jöttek, hol tartanak, mik a terveik a jövőre.

Mi a ti történetetek, hogyan lettetek borász család?

A mi családunkban nincsen több száz éves hagyománya a borászatnak. Édesapám mezőgazdasággal foglalkozott egész életében, és ebben látta meg a fantáziát a rendszerváltás után. 1995-ben kárpótlási jegyeken vásárolt 14 ha szőlőt, itt kezdődött minden. Mára 130 hektáron gazdálkodunk és évente 12-13 ezer hektoliternyi bort készítünk – véleményem szerint ez a közepes méretű családi borászat kategória teteje.

Érdekesség, hogy a balatonfőkajári öreghegy – ahol szőlő területeink nagy része található – a rendszerváltás idején még nem tartozott semmilyen borvidék alá, itt hivatalosan tájjellegű borokat lehetett csak készíteni. A Balaton legkeletibb csücskében vagyunk, legalább annyira tartozunk az északi parthoz, mint a délihez. Kállay Miklós professzor közbenjárásával sikerült kijárnunk, hogy egyáltalán borvidéki besorolás alá kerüljünk. Tulajdonképpen mi dönthettük el, hogy a Balatonfüred-Csopaki borvidékhez, vagy a Balatonboglári borvidékhez tartozzunk. Balatonfüred-Csopakra esett végül a választásunk, ezt azóta is nagyon jó döntésnek tartjuk. 

Én 2019-ben vettem át a stafétát édesapámtól, azt pedig majd a jövő eldönti, hogy lányaim továbbviszik-e majd egyszer tőlem.

Milyen borokat készítetek?

18 féle szőlőfajtával dolgozunk, legnagyobb, nemzetközi sikereinket két vörösborunknak, a Cabernet Franc és Syrah fajtának köszönhetjük. Ez a két vörös különösen jól érzi magát itt nálunk, évről-évre gyönyörű borokat produkálnak. 

Alapvetően azonban a Balatont nem a vörösborai teszik fel a magyarországi borászati térképre. A fogyasztók az illatos fehéreket és rosékat keresik innen, így ez a fő csapásirány. Vörösborokban sokkal keresettebbek a szekszárdi, villányi, egri borok. Sokadik asszociáció csak ez a Balatonról. Borbemutatókon számtalanszor csodálkoznak rá a fogyasztók, hogy milyen jók a vörösboraink. Többször hangzott el, hogy ha villányi lett volna a címkén, kétszer annyit is elkérhettünk volna. 

Melyik a legnépszerűbb fajtátok?

Az Irsaink és a Cabernet Franc Rosénk.

Mitől különlegesek, mitől mások szerinted a balatoni borok? Miért ennyire szerethető, miért ragaszkodnak hozzá az emberek?

Nincs Magyarországon még egy olyan borvidék, aminek a borai ennyire gyümölcsösek, szerethetőek lennének. A Balaton Magyarország borkészítésének legnagyobb gyümölcsbombája.

Mi emel ki titeket véleményed szerint más borászatok közül, miben vagytok egyediek ti és a boraitok?

Nagyon szerencsés a földrajzi elhelyezkedésünk. Imádjuk a Balatont, a Balatonfüredi-Csopaki borvidéket. Nagyon jó alapanyaggal tudunk dolgozni, szép, jól kondicionált, jó helyen lévő szőlőterületeink vannak. Ehhez van egy nagyon jó borászunk, aki kiváló borokat tud készíteni. Valamint az üzleti modell is jól lett kialakítva: kedvező árfekvésű, bárki számára könnyen elérhető, jó ár-érték arányú boraink vannak. 

Mi a fő célotok, akár hitvallásotok a borászatot illetően?

Először is, rendkívül fontos számunkra a kiváló minőséghez ragaszkodás. Továbbá – ahogy az a Borhálóval való együttműködésünkben is látható –, mindig sokkal jobb bort akarunk adni, mint ami az ára alapján indokolt. Elérhető áron akarunk nagyon jó borokat készíteni. Vannak persze prémium kategóriás, ünnepi boraink is, de számunkra a hétköznapok bearanyozása az elsődleges cél.

Mi a legnagyobb büszkeségetek? 

A fejlődésünk mértéke, hogy egy korábban még csak borvidéki besorolás alá se tartozó terület mára ennyire elismert lett. Több száz éves családi hagyomány nélkül sikerült édesapám erős, kitartó, sziklaszilárd elhatározásból idáig jutnunk. Kicsi családi borászatból magyarországi léptékkel mérve komoly borászati vállalkozássá nőnünk. Tavaly pedig, már az én vezetésem alatt 4,5 hónap alatt felépítettünk egy 1700 négyzetméteres borászati üzemet. Ez pincészetünk fennállása óta a legnagyobb beruházásunk, és rendkívül büszkék vagyunk rá!

Ez már a te újításaidhoz tartozik, igaz?

Igen, amikor ‘19-ben átvettem édesapámtól az üzletet, azonnal láttam hogy az épületek nagyon lemaradtak a technológiához képest. Azonnal elkezdtünk a borászat megújításán dolgozni. Két pályázatot is írtunk, mind a kettő nyert.

Amikor átvettem a borászatot, Istvánnal, az ügyvezetővel egyetértettünk abban, hogy a szőlészet rendben van, a borok minősége, a géppark állapota megfelelő, de az infrastruktúra túlságosan elmaradott. Önerőből és pályázati pénzből ezért felépítettünk egy rendkívül modern borászati üzemet, a legújabb innovatív technológiákkal felszerelve. Egy helyen található így a szőlőfeldolgozás, az érlelés és a palackozás. Egy új birtokközpontot is építünk, ez lesz az új telephelyük, borbárral, vinotékával és a csapatot megillető nagy irodával. Nagy álmunk továbbá, hogy a kissé távolabbi jövőben egy borhotelt is felépítsünk, új borászatunk megkoronázásaként. 

Bár a szőlészettel nem volt gond, azért itt is fejlesztünk. Jelentős területen terméskorlátozást vezettünk be – még az Irsai Olivérnél is, ami általában nem jellemző. Valamint mellette a bio termesztéssel, rezisztens fajtákkal  is elkezdünk kísérletezni. 

Mindeközben az arculat is megújul. Tavaly megállapodást kötöttünk egy dizájn kommunikációval foglalkozó céggel, akikkel egy év alatt teljesen megújítottuk a márkánkat – logó, címkék, épületek, fesztiválmegjelenés dizánja. A 2020-as újborok már új, modern címkékkel kerültek forgalomba.

Mindebből látható, hogy kiemelten fontos számunkra a megújulás, és egy egyre kifinomultabb irányba haladunk. 

Említetted Bacskai Istvánt… Róla mit lehet még tudni?

Édesapám már 15 éve ismeri Istvánt, sokat dolgoztak korában együtt, fő állásban azonban csak  2018-ban került a borászathoz. Nem sokkal az én csatlakozásom előtt vette át a cég operatív vezetését. Mi közösen írjuk a borászat történetének legújabb fejezetét.

István mellett van még egy francia borászotok, Maxime Belrepayre. Mesélsz róla kicsit többet?

Igen, Maxime a főborászunk, még 2005-ben érkezett Magyarországra gyakorlatra, majd itt is ragadt, miután egy magyar lány elcsavarta a fejét – amiért mi rendkívül hálásak vagyunk neki. A mi csapatunkhoz a 2014-es szüret alatt csatlakozott. Sokat ad a borainkhoz, nagyon kifinomult az ízlése,  jól látja meg melyik tételből mit lehet kihozni, és kifejezetten jól ismeri a legmodernebb borászati technológiákat. Nap mint nap mutat olyan új gépeket, amiket a múlt héten szerintem még a NASA használt. Nagyon jók az intuíciói. Ezt a kereskedők is visszaigazolják, akikkel dolgozunk, hogy szignifikáns a különbség a Maxime érkezése előtti és utáni borok között. Újabb szakértők bevonása mellett, remélem hogy rövidesen még magasabb szintre tudunk lépni. 

Hogy indult a Borhálóval közös munka?

A kapcsolat már majdnem, hogy a kezdeteknél kialakult. István állapodott meg Krisztiánnal (a Borháló alapító tulajdonosa), tetszett neki a Borháló koncepciója – jó ár, nagy kiszerelés, nem akartok árversenybe menni. Gyorsan megvolt a közös nevező, tetszettek Krisztiánnak a bormintáink is. Két termékkel indultunk, majd egyre szélesedett a paletta. Mostanra több olyan borunk is van, ami csak nálatok érhető el. 

Az első ilyen közös borunk a másfél literes (magnum palackos) fahordós olaszrizlingünk volt. Abszolút Borháló exkluzív. Éppen egy barrique hordós rizlinggel kísérleteztünk, amikor Krisztián nálunk járt kóstolni, és közösen merült fel az ötlet, hogy az erős hordós íz enyhítésére házasítsuk reduktív olaszrizlinggel. Egy sokrétű, nagyon jól iható bor lett az eredménye. De közös házasítás a Zeusz Zenit és Bag-in-Box Azúr boraink is. 

Igaz te is még csak most vetted át a stafétát, úgyhogy messze van még a következő generációváltás, de hogy látjátok, lesz, aki folytassa a munkát?

Nagyon bízom benne. Van két lányom, Lili a nagyobbik már tavaly a füredi borheteken szeretett volna segíteni, de a szigorú szabályozások miatt még nem lehetett ott a standon, mert nem volt még 15 éves. Idén viszont már betölti  és biztosan ott lesz velünk. 

Mivel töltöd szívesen az időd, amikor nem dolgozol vagy további újításokon töröd a fejed épp?

Nagyon szeretek vitorlázni, van egy Szürkebarát nevű vitorlásom. Csapatommal tavaly nyáron az 52. Kékszalagon kategóriánkban 3., összesítettben 48. helyet értünk el. Erre rendkívül büszke vagyok, mivel az első 50-ben általában olyanok vannak, akiknek nem csak hobbija, hanem hivatása a vitorlázás.

 

Alig várjuk, hogy lássuk, milyen újításokkal áll elő a Feind Pincészet a következő években. Addig is ajánljuk figyelmetekbe nálunk elérhető boraikat!