• 2021-12-26
• Írta: admin

---

A Fontányi Borászat családi vállalkozásként működik generációk óta a Villányi Borvidék Siklósi régiójában. Fontányi Ivettel beszélgettünk a család és a borászat történetéről.

Mióta foglalkozik a családotok borkészítéssel?

Már dédszüleim is készítettek bort, de a borászatunkat 1983-ban alapította meg édesapám és nagybátyám (Fontányi József és Ottó). Felmenőim a vajdaság területéről származnak, az 1920-as évek végén költöztek át a Villányi borvidék területére, akkor vásároltak itt egy kis területet. Az itt található birtokközpont az egyetlen, ami az államosításban megmaradt a családomnak, itt indítottuk el borászatunkat és bővítettük ki később a mai 40 hektáros területre.

Milyen volt számodra borász családban felnőni?

Kellemes emlékek kötnek a birtokhoz, főleg a szüreti időszakhoz. Annyira nem volt nagy a terület gyerekkoromban még, hogy be kelljen nekünk is segítenünk, de a szüret alatt én is örömmel kísértem a felnőtteket, élveztem, hogy ott az egész nagy család. Imádtam a traktor hangját, emlékszem, szaladtunk, ahogy hallottuk, hogy beindul, hogy üljünk fel a hátuljára, úgy mentünk a szőlőbe. 

Mindig is az életünk szerves része volt a bor. Dédnagymamam 98 éves, máig mindennap megiszik egy pohár vörösbort. Emlékszem, mindig volt otthon bor, vendégségbe is mindig vittünk magunkkal, és azért gyerekként is kaptunk belőle egy-egy kortyot. Élénk emlékem arról viszont nincs, hogy hogy tetszett az íze akkor. Jobban megmaradt inkább édesapám illata, ahogy érezni lehetett rajta a pince illatát, amikor hazaért. Számomra ez mindig is szerves része volt az “apuillatnak”.

Mennyire volt egyértelmű, hogy te is ebbe az irányba indulsz tovább és részese leszel a családi vállalkozásnak?

Eleinte még nem volt tervben, épp a rendszerváltás évében mentem tovább középiskolába, amikor még nem tudtuk, mekkora fejlődés vár a borászatunkra. Így eredetileg kertészmérnökként végeztem, és csak akkor döntöttünk úgy, hogy én is becsatlakozom a munkába, miután 1990 és 2000 közt egy nagyobb fejlődésen ment keresztül a borászat, és egyértelművé vált, hogy jó úton haladunk és szükség van a plusz segítségre. 

Ma főleg az irodai feladatokat, beszerzést, értékesítést, vásárlókkal való kapcsolattartást végzem én. Édesapám és nagybátyám, bár már 70 fölött vannak, máig 10-12 órákat dolgoznak végig, nincs nap, hogy ne mennének ki a birtokra. Ez a szívük-lelkük. 

Van még egy testvérem, bár ő a birtok mindennapi életében nem vesz részt, és nem is a környéken lakik, segít minket távolról is, például profi videókat készítenek pincészetünk számára, ugyanis párjával egy videós cégük van. 

Mi a helyzet nálad a gyerekekkel? Esélyesnek látszik, hogy ők is követik majd a példádat?

Két tinédzserem van otthon, őket jelenleg annyira még nem vonzza a borászat. Meglátjuk, hosszú távon hogyan döntenek majd. Nem erőltetjük, hogy ebbe az irányba induljanak tovább, de bízunk benne, hogy azért szeretnének majd valahogy bekapcsolódni – ha más nem, testvéremhez hasonlóan közvetetten vesznek majd részt vállalkozásunkban.

Ha egy valamit ki kellene emelni, mit mondanál, mi jellemez titeket leginkább?

Az számunkra a legfontosabb, hogy korrekt áron korrekt borokat tudjunk kínálni. Nagyon fontos számunkra a szőlő, egy csodás növénynek tartjuk, nagy gonddal műveljük. Úgy gondoljuk csakis jó alapanyagból lehet megfelelő bort készíteni. Nem követjük annyira a divatos trendeket, fontosabb számunkra, hogy egy stabil, megbízható minőséget képviseljünk. Ennek meg is van a gyümölcse, vannak, akiknek 30-40 éve szállítjuk borainkat.

Haladunk persze a technikával, de nem csábít, hogy mindenféle különleges borokat készítsünk. Inkább az átlag fogyasztónak készítjük termékeinket, nem a szakmának.

Mire vagytok a legbüszkébbek?

Nagyapám ha még élne, arra lenne a legbüszkébb, hogy még mindig megvan a birtok, a pince, hogy a családunk szívügye a mi kis borászatunk, olyannyira, hogy még aki nem is dolgozik benne folyamatosan, ők is folyamatosan be-besegítenek. Nagyon erős az összetartás köztünk.

Milyen borász szokásokat, hagyományokat követtek?

A Vince napot mindig tartjuk, fontos borász ünnep, és úgy tudom eredetileg innen a mi vidékünkről is származik a szokás. Összejárnak ilyenkor a környékbeli borászok, kóstoljuk egymás borait – a friss "disznóságokkal" együtt így a disznóvágások után. Mindig nagyon jó a hangulat ilyenkor. 

Valamint szeretett szokásunk még, hogy a szüret után minden évben megköszönjük egy vacsorával a munkát a szőlőben dolgozóknak.

Van valamilyen hobbid/hobbitok, amit szívesen csináltok, amikor elszabadultok kicsit a borászattól?

Férjem szeretett hobbija a méhészkedés. Valamint sok időt töltünk a kutyánkkal is, van egy magyar vizslánk otthon, lányom és férjem nagy kedvence.

Te milyen borokat iszol szívesen?

Nyáron leginkább rosé fröccsöt iszom, szeretem, hogy frissítő, könnyed. Ha nem fröccs, akkor nagyon szeretem még az olaszrizlinget – erre Siklós környékén ez a vidék fő fajtája, a szőlőnk 40%-a is rizling.

Hogyan kerültetek a Borhálóhoz?

Nagyon régi már köztünk a kapcsolat, még akkor kezdődött, amikor indulóban volt a franchise. Azóta szállítunk már nektek borokat – ahogy a legtöbb partnerünkkel, veletek is egy hosszú, biztos a kapcsolat van mögöttünk. 

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Kivágtunk idén pár ültetvényt, ezek a helyére tervezünk új szőlőt telepíteni. Van néhány borpontunk a megyében, ezeket is szeretnénk kicsit fejleszteni, esetleg a csomagolásmentes értékesítést erősíteni. Mérünk ki bort a pincénél is, borpontjainkon is, elérhetőek boraink 2 literes PET palackos kiszerelésben is, hogy kevesebbet kelljen a csomagolásra költeni – drága sajnos az üveg, a bag-in-boxot pedig a környékünkön annyira még nem szeretik/keresik. Szeretnénk, ha a vásárlóink a lehető legjobb áron juthatnának hozzá borainkhoz és minél kevesebbet kellene a csomagolásra költeniük. 

Kóstold meg te is a Fontányi Pincészet borait!
0,75 literes és 2 literes kiszerelésben is megtalálod őket kínálatunkban itt: